Félárnyékba nézek, fekete
kopott falakon "szeretlek"
eggyel feljebb, feléd lépek
ajtód keresem tapogatózva
próbálok menni a harmadikra
de ez a lépcső csak nem halad
vak vagyok itt a lábadnál
térdelek, nem bírom már
ordítanék, megveszett sakál
múlik az idő, szentséges
foszlik mint kegyes, selymes
ami marad, mit akart szerelem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése