Bella István: Tékozló meztelenség

Egyszercsak el kell hagynom mindent,
hogy teljesen magam lehessek,

Le kell tépnem utolsó ingem,
hogy őszintén higgyek és szeressek,

Az özönvízelőtti szabadság
sápad bennem, a hold rézpénze,

Be kell, hogy testemet avassák
minden meztelen szenvedélybe.

Se magány, se a tiszta éhség,
nem tarthat itt barát, se asszony,

E világ nem oly szerelmes szépség,
hogy térdéhez kelljen kuporodnom,

Legkisebb fiúnál sutább:
álruhás ember leszek ismét,

Szédítő ing lesz a ruhám,
ingem tékozló meztelenség.