Robaj zúdított
sötét,poros átkot
fogja kőnek fának
szám tele vérrel
mellettem béna sikolyok
népek zaja csendesül
nem hallom a látom
kever a víhar
forgatag
siralmas átkot
lassan idő-tér símítja
ideg csupasz lengét
zsibbad ki hozzám ér
szétválnak testjeim
csak a csend takaróm
ne hagyj egyedül
csak ezt nem akarom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése