Valahol, közelben
ebben a városban
ebben az utcában
ebben a házban
itt és most
megnyugszik bennem
viharnak izzó magja
már csak hül és elgurul
nem dobál, izzad, ég
lassú szelekkel olvad
lankákon selymes füvet
éleszt, tavaszi pázsitnak
elfáradt léptek szőnyege
megnyugvó lelkek fekhelye
nem sűrgős, csak folyjon
teljen meg az edény
harmat hűs lelkével
adhassam írnak
szép napokra
Neked
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése