Nem is tudod
mennyire ott ülök
hallgatom mit adsz
közben fátylad takar
kékes homály tudósnak
filozófusnak filantrópnak
közelebb, jer ha mondom
ne félj, érinteni nem tudlak
hisz szellő vagyok felhóiden
egy selymes érzés két újj között
csak oxigén két hidrogénatom közt
észrevétlen arcodra, szádra ,kezedre gördül
csak nézd meg, az vagyok neked, nem több
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése