Oly szépen írsz, lókönnyeim
zablámról arcodra csöpögnek
láttál már lovat így könnyezni
kaparom is patámmal lenn
hosszú sörényem kérlek
keféld meg
nyergem igazítsd, elviszlek
mit viszlek röpítlek, rabollak
ne félj a holnap már újra
valóság lesz, ébreszt az óra
megrezzensz, csak vigyázz
cipőd helyett ne a
lovagló csizmád vedd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése