amikor a mindenen túl a világon
úgy fáj a sehol a hangos magány
merengve egy szál gyönyörű virágon
elnémúl a szó egy dal hajlatán
a meggyújtott nyár a tűz áradatával
felpergő emlék rezgő szálai
kedves szemed kigyúlt napsugarával
lágy csókajkad halk kiáltásai
megvigasztalnak a zuhanó csendben
egy esti csillag álmot rajzol rád
és megmozdulva üzenő kezemben
ez a kis virág elindul hozzád
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése