Mit tudja, ki babrál vele
lelkében mocsok, fetreng
elkent minden, nemtelen
ha ébred, ha fekszik vele
okádja, bár fáj mindene
ami böffenet vagy kenet
jó ember, más nem lehet
szót nem teker, kifeszít
ha megszól, az nem ő
csak egy szétzúzott kő
elsodorta kegyetlen
akár folyó, fergeteg
vannak sebek, fekélyek
finom kezek kellenének
olyan gyengéd, elengedőek
legyen úgy, el ne tévedj, bár
állatnak hisz, mégis ember !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése