Charles D'orléans: JE MEURS DE SOIF /SZOMJAN VESZEK/

NEOGRADY Antal (Anton, Laszlo), 1861-1942

 

Je meurs de soif, en cousté la fontaine;
Tremblant de froid au feu des amoureux;
Aveugle suis, et si les autres mène;
Pauvre de sens, entre saichans, l'un d'eux;
Trop négligent, en vain souvent soigneux;
C'est de mon fait une chose faiée,
En bien et mal par fortune menée.

Je gagne temps, et perds mainte semaine;
Je joue et ris, quand me sens douloureux;
Déplaisance j'ai d'esperance pleine;
J'attends bonheur en regret angoisseux;
Rien ne me plaît, et je suis dézireux;
Je m'esjouis, et cource à ma pensée,
En bien et mal par fortune menée.

Je parle trop, et me tais à grand peine;
Je m'esbahis et je suis courageux;
Tristesse tien mon confort en demaine,
Faillir ne puis, au moins à l'un des deulx;
Maladie m'est en santé donnée
En bien et mal par fortune menée.

ENVOI

Prince, je dis que mon fait malheureux
Et mon profit aussi avantageux
Sur un hasard j'asserrai quelque année,
En bien et mal par fortune menée.

***

Szomjan veszek a parton, patak mellett,
szerelmesek tüzénél vacogok,
világtalan, ki másokat vezetget:
ész nélkül is bölcsek közül vagyok,
azt gondozom, amit hanyagolok.
A köznapit különlegesbe oltom -
hol jót, hol rosszat hoz reám a sorsom.

Időt nyerek árán vesztett heteknek,
ha fáj a lelkem, vígan kacagok,
undor fog el, mikor remény kecsegtet,
a boldogság nekem panaszra ok,
sosincs ínyemre, amit áhitok.
Ujjongok én, mikor dühöm kiontom -
hol jót, hol rosszat hoz reám a sorsom.

Csacsogok és megszenvedem a csendet,
merész megilletődötten vagyok,
rabságomban a bánat ad csak enyhet,
kettőből egyet nem hibázhatok,
ha épp rámjár a rúd, nem búsulok.
Egészség éltet akkor is, ha kór nyom -
hol jót, hol rosszat hoz reám a sorsom.

AJÁNLÁS

Herceg, mit mondtam, nem vidám dolog,
de nékem eddig csak hasznot hozott,
az éveket kihívón átbolyongom:
hol jót, hol rosszat hoz reám a sorsom.

/fordította : Baranyi Ferenc/