Szobámból látszik a tenger
az ablak keretezi, festmény
emlék valahol mélyen, kék
de olyan, mellettem vagy
nem is tudom hogy hívnak
de nyugodt, engedt zene
kívánó utazás, halk morajlás
nem reppen egy szúnyog sem
kezed mellemen, szemed
csukva, mint alvó madonna
halkuló délutáni csoda.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése