Sápadt egem
felhők mögé rejtem
rejtvény vagyok
magamat fejtem
nappal is
éjszakában járok
bár kereslek
semmit nem találok
tudom
nyugalmam
békém meglelhetem
ha megállok
tekintetem a múlt
a jövő helyett
a jelenre szegezem
mégis megyek
lépek tovább
csendben
összefüggéseket keresek
a szétzilált
rendben
várok
már évezredek óta
várok
magam mögé bújva
zajlik az élet
rohan a világ
de én nem akarok
rohanni tovább
megállok és
szemetekbe nézek
önmagamat látom
ahogy megigéztek
fogva tart
ezernyi szempár
csillogó íriszek
táguló, sötét
szembogaramban
féltve őrizlek
biztos pont vagy most
szemedbe kapaszkodom
kevés dolog van, mihez
ebben a világban ragaszkodom
ha félre nézel
megtörik a varázs
egy rossz pillanat
megöl minden csodát
elveszítlek téged
semmim sem marad
elveszítem önmagam
a Káosz magával ragad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése