Már jobb nekem, kezedben nincsen toll
a papírt, mit megkezdtem, hagyom
nézem a síri, való reszkető holdat
hiába dörzsölöm, már nem sírok
arcodra ecsettel ködös színeket nyomtam
vásznam is fehér lett, kis idő múlva.
Ma sem jön senki, meséljen
megint láthatatlan lettem
pedig nyomom a szöveget
számnál tovább nem megy
magamban mondom: "némalóg"
annyi mint napnak egy forró csók
zsebretett kézzel számolom
ne lásson senki sem szenvedve
hányszor mennek el mellettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése