Későn vagy,mint éj nappal után
szomorún nézem a földet az ég alján
múlt, jelen, jövő nekem nem különböző
jön az ár, kioldja lelkem, belül a kikötőt
hamar kell, hogy elköss a mólón
szabadon húzzak el fehér habokon
olthatatlan száguldásom az ég felé
addíg mig a horizonttal összeér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése