Voltál szép, óh, álomszép: gyönyörű,
tétova angyal! Csordúl a szívem,
ha sziromarcod visszaképzelem,
fény-árny hajnalod sóvár s kishitű
pompáját, s azt a gyász- és mézízű
nagy májust, melynek őszünk nézve sem
felejti vad káprázatát szemem:
voltál, szép, óh, nagyon szép, gyönyörű!
e szebb lett érett arcod egyszerű
mosolya, a megszenvedett derű,
a segítő okosság - noha hű
társad maradt a riadt régi angyal,
aki voltál, s a sziromgyönge hajnal...
Míly rémek titkát vihetted magaddal?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése