Nézz meg egy kődarabot, egy kalapácsot, egy bokrot,
egy paripát, egy embert: mindegyik keletkezett, pusztuló,
határolt, egyéni, külön-lévő.
De közös lényegük, a létezés, nem keletkezett, nem pusztuló,
De közös lényegük, a létezés, nem keletkezett, nem pusztuló,
nem határolt, nem egyéni, nem külön-lévő. A létezés mindenben azonos.
A sokféle keletkező és pusztuló alakzat: ez az élet. Az örök egymásután,
A sokféle keletkező és pusztuló alakzat: ez az élet. Az örök egymásután,
melynek minden alakzat csak egy-egy állomása: ez a létezés.
Az ember az egyetlen, aki a változókban a névvelrögzíthetöt keresi: értelme van.
Az ember az egyetlen, aki a változókban a névvelrögzíthetöt keresi: értelme van.
Az ember az egyetlen, aki önmagában az egyéni és feltételes dolgok alá,
a közös és feltétlen létezésig ás: lelke van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése