Önmagad beutazása: a mindenség beutazása.
A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint
egy ruhazseb az élő-testhez.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy
a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi
égitesten is túl-fut pillanat alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az
út, mint csillagtól csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában
úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában,
melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy tel-
jes lépés. Aki lényegében a végtelen áramokig hatol,
a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét felol-
dotta, a kamra falán akkora rést ütött, melyen már
kifér.
A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint
egy ruhazseb az élő-testhez.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy
a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi
égitesten is túl-fut pillanat alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az
út, mint csillagtól csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában
úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában,
melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy tel-
jes lépés. Aki lényegében a végtelen áramokig hatol,
a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét felol-
dotta, a kamra falán akkora rést ütött, melyen már
kifér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése