Csak ránézek
látom a borostás
mélyen ráncos, beesett
szája szögletén
teste nem csak
fátyolos lelke
csoszogja előre
Csak érné el a kukát
a szemetesek előtt
Nem értem Ti emberek
Miért kell mocskosan
sinre, vízbe, mélybe,
zacskóba, pohárba
rongyolódniuk döglésig?
Amikor még akar de képtelen
hanyattdől és még szólna
de csak sóhajt
egy utolsót és csend
Ezt kell megvárnunk?
De jaj, ha egyszer
süket fejek bámulnak körbe
sötét néma, csőben zuhansz
távolodva, bénán kapálózol
és beléd áll az utolsó
fullasztó szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése