Helen Bereg: Tenyeredben

 Jó lenne, ha apró lehetnék,
ruhád ráncába elbújhatnék,
suhogása ringató zeném lenne,
illatod simogatná testem minden este.

Ha testem csak babnyi lenne,
éjjel válladon aludnék elszenderedve.
Hallgatnám halk szuszogásod,
míg szerelmünk játssza álmod,
s tán elkapnék egy boldog mosolyt,
ahogy halványan rád vetül a Hold.
Nem tudná senki, ott vagyok,
csak te éreznél valami furcsát,
mint mikor megcsiklandoz egy fűszál
nyári nap melegében
elfeküdve a sokszínű réten
felhőtánccal ölelkezve.

Ha ilyen kicsi lennék,
tenyeredben is elférnék,
gyengéden rám csuknád ujjaid,
ne bántson a nappali fény,
nehogy elraboljon a fújó szél.
Megnyugodva elaludnék,
hallgatnám ereidben mint zubog a vér,
elhoznák hozzám szíved, mit érez,
mikor így tenyeredben elpihenek én.