Olvastam verseket
képzeltem egy várost
utcákat, az ablakod
kapualjat, ahol annyit
vártam, hogy gyere ki
cipőmmel a vakolatot
kapirgáltam, a házmester
rámkiáltott, fiatalember!
felmentem az elsőre
vártam, de nem te jöttél
a lift zörgött, beszálltak
az ajtóra tapadtam
fogtam a rácsot mint rab
jött a fény föntről, édes
előbb a szoknyád, derekad
kezed, az arcod és a hajad
bent álltál, szálltál velem
nem állt meg, ereszkedett
egy világ omlott belém
a fejem zúztam volna szét
elvesztem, csapódott az ajtó
s a kapun csak kimentél
sűrű, süket csendbe merült
minden érzékem,
elhagyott, tépett madár lettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése