Sic itur per asperam, ad astra.
Göröngyös úton jutunk el a a csillagokig.

2017. március 12., vasárnap

Albert Einstein idéztek

Hubble Peers into the Storm

“A világ amit teremtettünk a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.” 
“Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség.” 
“Ne mondd, hogy nincs időd semmire! A te napod sem rövidebb mint Michelangelo, Pasteur, Teréz anya, Leonardo da Vinci, Albert Einstein vagy Jézus napja!”
“Tanuld meg a játékszabályokat aztán már csak játszanod kell – persze mindenkinél jobban.” 
“Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.” 
“A kreativitás titka az, hogy ügyesen titkold el a forrásaidat.” 
“Csak két dolog végtelen: a Világegyetem és az emberi butaság, bár az elsőben nem vagyok egészen biztos.” 
“Az, aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi új dolgot.” (Albert Einstein)“A képzelőerő fontosabb, mint a tudás.” 
“Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.”


Lermontov: MOST A SZÍV

Kép: A Nagy Orion-köd


Most a szív nyugodni vágyik,

szenvedélye ellobog,
mert belátja, hogy a másik
szív érette nem dobog;
ám, ha fojtott izgalomban
még remegne, az se baj:
a víz sem csitul le nyomban,
bár elült a vad vihar!


Jött az óra, válni kellett;

észre sem vetted vajon,
bár szemed láttára pergett,
forró könnyem arcomon?
Kikacagtad leplezetlen
önfeláldozásomat.
Féltél, hogy ha szánsz, szivedben
újra szítod lángodat.


Ám hiába igyekeznél

szenvedésed rejteni,
mert szerettelek, szerettél,
s nem tudunk felejteni.
Villámot lövellt a mennybolt,
nézd a parton azt a két
sziklát, mely hajdanta egy volt,
s állta a vihar dühét;
látod, a két tört vonal hogy
összeillik? Van, amit
a természet egynek alkot
és a sors kettészakít.

              (Kálnoky László)

The Beatles - Hello, Goodbye


2016. május 10., kedd

Muallim: A zongora


Nagy kert,
meg az ég
úgy estefelé
mélyet veszek
úgy május vége felé
harkály koppant
tuk-tuk, a póznán
keresem a bestiát'
hűs lég jár át
valahogy kívánom már
meg a nyugágy
édesen támaszt alám
behunynám de a tuk-tuk
megint koppant,
aludj már! 
egy dal motoz az ujjamban
ha repülni tudnék
most a nappalimban
visszhangozna a zongora...

Muallim: Semmibe


Amerika is túl közel
hogy elérj még
csak elüvöltöm magam
és megértesz azonnal

volt, hogy szó sem kell
csak egy pillantás
a Golden Gate-ről
a semmibe vár...

Muallim: Fájdalom

Ha szavad, halljam
ha szemed, lássam
megérint felhőd hűse
Amerika végtelenje

ha lelked, érezzem
ha szíved, dobogjon
enyémnek lenni
csendes fájdalom

Presser Gábor - Nagy utazás


2016. április 25., hétfő

Babits Mihály: Egy rövid vers


Babits Mihály - digital painting by Szigeti Miklos 2016

"melyben a költő saját lelkét szólítja meg
és nagyon kegyetlen dolgokat mond neki.

Ó lélek, lélek, mivé kelle válnod!
Idétlen fényre szülted ezer álmod.
Utolsót holtan hordozod magaddal,
mint holt gyermek lelkét viszi az angyal.

De néha éjjel, éjes éjszakákon
mikor magad vagy az egész világon
s az egész világ egymagadba mélyed
minthogyha megmozdulna néma méhed.

Mert ami meghalt, nincsen eltemetve,
mit megtagadtál, nincsen elfeledve
s a megölt gyermek, mint fájdalmas árnyék
kísértetes méhedbe visszajár még."

1911

Kosztolányi Dezső: BESZÉLŐ BOLDOGSÁG

hajnali köd / morning mist - digital oil painting by Szigeti Miklos 2015

Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig, s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.

Beszélni égnek, fáknak és ereknek,
neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,
s nincsen füled sem, látod, én eretnek,
csupán neked, a semminek beszélek.

S ki hajdanán lettél a fájdalomból,
mely a vadember mellkasába tombol
és a halál vas-ajtain dörömböl,

most megszületsz belőlem és dalomból,
minthogy kitörve rég bezárt körömből,
ujjongva megteremtelek örömből.

Primerose: Senki

Olvadás / Thaw - digital oil painting by Szigeti Miklós 2016

Nem vagyok én senki, senki
bírának szeplőtlen kell lenni
én pedig csak ember vagyok
bűnre én is bűnt halmozok
 ki lelkét veszi olykor  másnak
elszámol majd a túlvilágnak
Egyszer úgy is át kell menni
nem ússza meg senki, senki
szívvel vagy szívtelen
senkinek sincs kegyelem

Otis Redding-Sittin' on the dock of the bay

Ady Endre: SORSUNK


The bay of peace / A béke öble - digital painting by Miklós Szigeti 2015
Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok léghajóján
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
Míg lenn a földön kárörvendő,
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.

Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött - sok keserü álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
Szivünk a vágyak tengerén evez,
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
De egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Míg sírba visz az önvád néma átka.


Giacomo de Lentini: HA LÁTOM ARCÁT…

Lady Emma Hamilton - Face study, digital pastel drawing by Szigeti Miklós- digital art 2016

Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él, ha szép arcát csodálom,
vígasztal arca, s bátorít, ha félek,
e kedves arcért kínomat se bánom.

E tiszta arc értelmed ád a létnek,
e bájos arc felém nevet sugárzón -
imé az arc, amelyről úgy beszélnek,
hogy nincsen párja széles e világon.

Nincs szem, amely szebb játékkal igézne,
se bőr, amelynek rózsásabb a lángja,
se száj, amelynek édesebb a méze.

Mikor szavamra les, előttem állva:
repesve szállok Ámor édenébe,
hol nincs, ki nálam többre, jobbra vágyna.

/Fordította: Baranyi Ferenc/

Ady Endre: AZ ÁJULÁSIG-CSÓK

Ne me quitte pas - digital painting by Szigeti Miklos 2016 ( From french postcard 1920s )

Ez az ájulásig-csók hona,
Rettegi a paraszt babona
S valahol, vad, erdő-szakálas,
Szatir-képű, bús hegyek alján
Fekszik, mint egy nagy fiatal lány.

Mikor rásüt a Hold, megremeg.
S eléberoskadnak a hegyek,
Fehér halmait nyögve áldják,
Szent forrásaira borulnak
És csókba, könnybe, vérbe fulnak.

Jaj annak, aki már erre járt,
És jaj, aki itt asszonyt talált,
Maró szája sohse lakik jól,
Ajka, foga, szíve elvásik,
De csókolni fog ájulásig.

Estéjén, éjén és hajnalán,
Vére és asszonya sincs talán
Ott piheg egy ibolyás dombon.
S asszony nélkül vagy asszonyostul
Csókol, amíg csak belepusztul.

Szabó Lőrinc: NEM NYÚLOK HOZZÁD, CSAK NÉZEM, HOGY ALSZOL


Dresden Venus - Giorgione ( 1510 ) - digital after painting by Szigeti Miklos 2016

Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő és vonzó rettegéssel,
mint óvatos sün alvó viperához.
- Nem, nem, bocsáss meg, kedves! Nem tudom,
miért gyötör ma ily hisztérikus 
és gyáva vágy, hisz oly szelíden alszol,
mint ártatlan virág az éji réten,
és álmodban is úgy játszol velem,
mintha a gyerekünkkel játszanál.

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol,
kitakarózva, önfeledten... Óh,
hadd szívjam messziről hajad szagát,
hadd nézzem élő csontjaid s husod
isteni-mély nyugalmát - : hátha mégis 
enyhülne bennem ez a szomorú
és bizalmatlan, örök társtalanság,
mely téged is csak rettegve kiván
s melynek szülője és dajkája csak 
a rossz lélek s rossz lelkiismeret.
Félek tőled és őrjöngve kivánlak;
szeretlek, s mégis mindig titkolom;
vágyom reád, és mégis úgy megyek
hozzád, mint ellenséghez... Óvatos 
lelkem tüskéit fordítom feléd, mert 
azt hiszem: te is arcom mása vagy
s megölsz vagy megrontasz a szerelemben.

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.
Nem nyúlok hozzád: az én tépelődő
s máskor eszeveszetten állati
szerelmem néked visszás, érthetetlen...
Igazad van... Nem vonzó rettegésben
és ideglázban nagy a szerelem,
hanem mikor oly ősi nyugalommal
ölelkezünk, hogy még észre se vesszük
s máris egymásban alszunk -: igen, így 
süllyedünk vissza istenbe, csak így 
s ilyenkor mély szerelmünk, mint a föld
és egyszerű, mint a halál s az élet,
melyeknek öntudatlan kezei
kötötték s majd feloldják köldökünket.

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.