Ágai Ágnes: Bárhová lépek

Bárhová lépek, beléd ütközöm.
Át-és keresztül vagyok
szőve már veled.
Mozdulataiddal mozdulok,
hangodra hangolódom.
Így élünk kettős kötésben
téphetetlenül.

Ágai Ágnes: Freude, freude!

Ódát írt az örömre a költő,

szimfóniában szárnyal a dal.

Érezted már az öröm ízét a szádban?

Árulják-e palackban vagy kimérve?

Ott bizsereg az ujjbegyeinkben,

szikrázik a szemsugarunkban,

és fakad belőlünk, mint

a nevetés és a szerelem.

Ágai Ágnes: Lelkiismeret

Gyönge pillanataidban légy erõs,

erõs óráidban gyöngülj el,

valld be, ha reszketsz,

és szívedben lüktet a vér,

ha szemhéjadat könnyek feszítik,

sírj, kiálts, panaszkodj,

ne zárd palackba a fájdalmadat.

Szenvedj hangosan, dörömbölj,

a néma kín méregként megöl,

ne játszd a bátrat,

ess el, ha löknek,

és ha feltápászkodsz,

ne mondd, hogy semmiség!

A fegyelem rabruháját vesd le,

légy anyaszült,

vállald csapzott, megroggyant magad,

és üvölts, ahogy a torkodon kifér!