Lágy szellő leszek majd,Gyengéden átölellek,
És érezni fogod,
Van, ahol nem felednek.
Könnycsepp leszek szemed sarkán,
Legördülök arcodon,
Elviszem a bánatodat,
Légy boldog, úgy akarom.
Csendes nyári eső leszek,
Elverem a port lábad elől,
És a megnyugvás szelét hozom,
A nagy kék hegyek felől.
Vidám dallam leszek,
Hogy ne legyél szomorú,
És örökre eltűnjön lelkedről,
A csúf, és gonosz bú.
Jó tündérként őrzöm majd,
Éjszakánként álmodat,
És adok Neked nyugodt éjjelt,
Hogy ne féljél, jó sokat.
Nyári napsugár leszek,
Átkarollak, vigyázok Rád,
Hogy soha ne felejtsd el,
Azt az első éjszakát.
Gyönyörű szíved dobbanása,
Az mind én, én leszek,
Mert a szíved felett győzött,
A józan, és kőkemény eszed.
Sziget leszek, picinyke,
Az őrület óceánján,
Hogy elbújhassál rajtam,
Mondd, mást, mit kívánnál?
Végül korhadt fakereszt leszek,
Rám lesz írva: Nem feledlek,
S túl az idők végtelenjén,
Mindörökre átölellek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése