Sir Philip Sidney:Az álmatlan szerető

Jöjj, álom, álom, ész nyugalma, te,

aki kínt balzsammal öntözöd,

szegények kincse, rab enyhülete,

igaz bíró kicsiny és nagy között;

állj pajzsként a sok nyílnak ellene,

mit a kétségbeesés rám kilőtt;

légy háboruságaim szünete

s kincsekkel hódolok színed előtt.

Hűs párnám, édes ágyam tied,

vedd e zajsüket és fényvak szobát,

s e rózsaláncot s e fáradt fejet:

minden tied, s ha még több s szebb csodát

kívánsz: bennem meglátod, hogy ragyog rád

( szebben, mint bárhol ) : Stellám égi arcát.