egyszer minden a végtelenbe hull,
de akik kapaszkodnak egymásba,
ott se lesznek egyedül,
erősen kapaszkodsz?
mert én szorítalak nagyon,
pillanatra se engedj el,
nehogy készületlen jöjjön az idő,
mikor repülni kell,
nehogy egymás nélkül menjünk a semmibe,
akkor folytathatjuk tovább a keresést,
és a végtelenben kilátástalan egymásra találni,
és ki tudná azt megmondani,
mikor állnak újra úgy a csillagok,
mikor lesz újra szerencsés az alkalom,
kilépni a végtelenből,
landolni a könnyen számon tartható,
áttekinthetőn kicsinyke Földre,
érted,
értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése