láttad ugye, amit én
az út, az egyenes
de nagyon hosszú
fényes szalagként
szel csendsivatagot
sziklákat, szakadékot
éjjelente csillagok
táblázzák az irányt
hajnal felé nézlek
szemed épp lecsukod
és egy kicsit csalok
kihagyok teret időt
hogy több ne legyen
mint egy és végtelen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése