Muallim:Csend

Üres egy papír előtt

Tollamat forgatom

Leírom az első szót:

Csend

Aztán jön a többi is:

Ajándékod ízlelem

Minden alkalommal

Százszor lelkesen

Valami lassan emel

Olyan ez a jó, valami

Nem akarom leírni

Hiszen aki érzi, átéli

Egyszer talán elérem

Fátylas, blúzod redőit

Melegét testnek, kéznek

Felkérhetlek forgó szélre

Táncos csipkés felhőkre

Mezők selymes szőnyegére..

Kaptam tőled , belőled

hogy éljek, megőrizzem

ha még tart rejtélyünk

végtelen kék világunk

adj még lelket, csendet

e világ előbújhasson

lássa milyen tarka mezők

eleven hűs források

boldogító mosolygók

vannak még köröttünk

fogjuk ujjaink táncát

tenyerünk forgását

őrjítően szoros ölelét

hadd nézhessek előre

szelhessem a szelet

szabadon szárnyam

kitárva fel és lefele

összeérhessünk ott

zuhanásunk végéig...

Begyűjteném minden

cseppjét harmatnak,

tudnám éltető éhem

zöld mezők virágává

libbenő pillangók

tarka szivárványát,

mélyen beszívnám

friss üdét, páráját

szomorú, alig szád

ívének rezdülét,

bírnám kezed símát

hullámzó lelkünk

verselő csend igát...