Istar kapu
Nézem a szemeden át
lelked óceán mély csarnokát,
Hányszor, de hányszor
léptem át hűvös kapuját
és dolgoztam serényen
hogy láng gyúljon a közepében
és égett,
táncolt
éjszakákon át
ontotta izzó sugarát
Mit hoztam?
hoztam mennyi bennem terem
eléd tártam tenyerem
hitetlennek- magnyi hitet
szenteseknek- mérsékletet
Cserébe sem kértem sokat
azt add, mi van, csak önmagad
csupán tiszta, öszinte legyen
a szó mit kimondasz nekem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése