Az eső halkan dobolt, dalolt a hegy susogva
lágyan csókolt ajkad az ernyő alatt bújva
Megálltunk, a padra ültél
s én melléd, te átöleltél
combom raktam öledbe
s úgy bújtam a melledre
szívem hevesen kalapált
bordám feszítve majd' kiszállt
dadogott a száj, s a test beleremegett
összeért a váll, kéz szorította a kezet
egymásra nézve: szem beszélt a szemnek
egyszerre súgva: Édem - én sejtemből szeretlek
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése