Vedd le ruhádról a büszke csatot,
Bontsd ki a szépséged vidáman,
Mint ó képeken meztelen angyalok.
Vedd le ruhádról a büszke csatot,
Várj hidegen, szabadon, hősként,
Még azt se kérdezd meg majd, hogy ki vagyok.
Vedd le ruhádról a büszke csatot,
Hunyt szemekkel feküdj előttem,
Miként egy vadvirágos, szűzi halott.
Vedd le ruhádról a büszke csatot,
Égnek szemeim téged látni,
Akit én megcsókolni nem akarok.
Vedd le ruhádról a büszke csatot
S én leborulok szőnyegedre
S megáldom a legdúsabb pillanatot.
A múlt heti és a mai válogatásod is gyönyörű.
VálaszTörlés(A pénteki vershez feltett kép viszont nem nyerte el a tetszésemet, bár illik a vers hangulatához.)
M.
Köszönöm szépen, Kedves M.!
VálaszTörlésIgen, de maga a vers kívánta a képet, az érzés, mert, hát van hogy így érez néha az ember:)
Muallimat
De persze csak versben:)
VálaszTörlésÉrtem, kedves Muallim:-)
VálaszTörlésM.
Szia szép a vers nagyon :))
VálaszTörlésSzámomra is kedves verse ez Adynak, kedves Anikó.
VálaszTörlésKöszöntelek,örülök, hogy erre jártál!
Muallimat