Egyszer valahol délen, hatalmas előrenyúló
szikla alatt, kézvájta, árnyékos padon ültem
fölöttem tonnányi terhek, repedve feszültek
rajzok voltak régről rajta, ismeretlen emberek
engem bámultak mereven, a padon egy embert
azt hitték én is csak egy rajz vagyok kiterítve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése