Megfejtem e tavasz titkát
nehéz megszólalnom már
egyre hull, csak gondolom
tördelem kezem, kapkodok
kevés a levegő, fulldoklom
le kell ülnöm egy padra
nem középre, a szélére
ott üljenek a szerelmesek
homokot kavarom lábammal
néznek meg-meg fordulnak
mind egy volt-arc, mosollyal
remegő sok, búcsú csókkal
ismeretlen szemek néznek
mi közöm, tűnjek a ködbe
elfordulok, imát mormolok
kezembe veszem tavasz-arcod
egy szép nagy barnás levél
szívedbe temetem könnyem
miért, miért jössz megint nyár
és teszed életem tönkre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése