Johannes Vermeer
Woman_with_a_Lute
(GITANJALI)
Woman_with_a_Lute
19.
Ha te nem szólsz hozzám, némaságoddal töltöm meg a lelkem, s elviselem ezt is. Csendben maradok s várakozom, példát véve az éjszakáról, mely csillagfény mellett ünnepvárva virraszt, s fejét türelmesen, mélyen lehajtja.
A reggel egész bizonyosan meg fog jönni, a sötétség el fog oszlani, hangod aranyos árja az egeken áthatol és leözönlik ránk.
S akkor a te szavaid kapnak szárnyra, s minden madárfészekből felhangzó dalokban s erdő, berek virágaiban a te melódiáid törnek elő.
/Szentirmay Gizella fordítása/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése