Amikor túl van a Minden magán
kavics eltűnik a gyűrűző, szétfutó
körök közepén, az utolsó cseppben
halk csobbanás szerteül, a csendben
utolsó léptek nesze a tóig megy
szellő lebbenti még meg fonadékod
lemenő nap fest arcodra mosolyt,
csillagok szurkálnak szikráikkal
lassan ellep a puha iszap, szétterjed
átöleli testünk, kezed nem eresztem
minden csendes, mesékkel ékesített
egy kórus énekel, még halljuk az utolsót,
egy hang marad itt végleg búcsúzóul...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése