Csendes vers, simogatja karcos leveled
szikkadt nap tűze kegyetlenül megéget
valami készül itt bennem a sehol ölében
kutatom, mardos eleven, olyan szédület
járom az utcákat, mélyeket szívok, füstös
már nem szedem föl, kérek egy járókelőtől
alázattal megköszönöm és magamban sírok
mert elszívni nem akarom, éjjelre maradjon
egykor mi voltam, most el nem sorolom
itt az utcák mind emlékeznek csak én nem
erőlködöm, valaki voltál, igen itt mellettem
az éj sötétje mögöttem, mennyire hittem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése