pedig hittem valamiben
mindíg a szerkezet
a logika érdekelt
az érzelmek, mi az
nem mondta el senki sem
százhúsz év lett ronggyá
le is vettem, ott füstöl
most már nincs ruhám
senkinek állok az utcán
mikor jelez a gyomrom
éhség marja, habzik
akkor már tudom, jó
megyek a helyes úton
mikor már néznem se kell
hol, mi merre, magamban
töltöm el, hátralévő
pillantásom, lélegzetem
egyszervolt kedvesem
zsibbadó lángvolt életem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése