Ma éjjel
gyertyákat gyújt a Hold,
komótosan
végigballag a csillagokon,
fénygyújtó sétabotját nézi,
majd a kézzel merített viasz,
kanóchoz érinti.
Nézd kedvesem,
mint lobban a láng,
sorban egymás után.
Fényaurájuk
az éjbe belenyújtózva,
jeleket rajzolnak,
lelépked az égi grádicson,
mit felhőkből készített.
leér a földre,
felnéz az égre,
elégedett a ragyogással.
Látod?
Ott simuljanak
egymásba a gondolataink,
ott a sétáló Hold,
gyertyafényű szembogarának közepén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése