Kopogok a zongorán
beindulnak a hangok
mélyből a magasig
pedig kicsi a szobám
A sötétnek hangjai
ilyet hogy lehet hallani
nem értem én sem
ettől mindíg reszketek
Csók jéghideg karodban
meztelenül alszol rám
fehér a húsa a halnak
lepedőként betakarlak
De nem kell az álmod
menj tovább, kívánod
örök szobra sorsnak
tudd meg Te kurtizán.
Mata Hari
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése