Találkoztunk... S im, régi szárnyak
rögtön hozták a mult egét,
kikeletünk aranykorának
minden éltető melegét.
Ahogy késő, őszi derűben
vannak napok s órák, mikor
tavasz szórja ránk bőkezűen
fényét, s a boldog ifjukor -
most, az egykor bűvöletében,
mely gyujt és megelevenít,
ismét megittasúlva nézem
arca kedves vonásait.
Mint évszázadnyi messzeségből,
ugy nézem Önt, és álmodom,
s a hang, mely a multból felém tör,
azt mondja: Tegnap s Ma rokon...
Itt nemcsak az emlék - az élet
maga szólalt meg, kedvesem:
Önben a régi báj, a lélek,
bennem a régi szerelem!...
/Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése