Összefogom dzsekim magamon
feljövök egy ködös hajnalon
mint minden reggel, angyalom
azt igérted, hat előtt öt perccel
rohanok oda át, sietek, kilépek
bolond ember, mondják sokan
rajtam röhögnek a villamosban
szarok rájuk nagyívben, érted
mikor lesz már ennek vége
feljövök egy ködös hajnalon
s helyetted a Turult kaparom
szállni, lebegni, szabadnak
nem csupán öntöttbronznak
tudom, a köd majd fölemel
s mikor minden zuhan, öklel
ott látlak, hat előtt öt perccel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése