Istenem, bármi vagy
embernek szült anyám
csillant a fény
nem emlékszem
tudom és ma is érzem
a kínt mi beborít
a sikolyt mi boldogít
szeress óh szeress
ne hagyj egyedül
nélküled minek az emlék
szólj mindíg hozzám
ne hagyj árván
ha tép a kín
megvárom a végem
míg kihúny a csillanás
Újjaim az ablakra teszem
ezt anyám nem szerette
körötte páragyűrű lesz
és ha elveszem
ha nem vert a kezemre
és ronggyal le nem törölte,
ott a tíz újjam, a tenyerem
de szép rajzok lettek
sokáig nem nézheted
a meleg fölfalja mindet.
Lelkemnek nincsen szárnya
két lábamon állok, a földön
anyám, apám így teremtett
majd, ha egyszer jő a sugár
apróra vág, száraz mágját
éget hamuvá, vörös fénnyel
szállok aztán, mindenhová
hamum szellő emeli dombnak
oldalán, mikor földdel,
éggel eggyé vál...
(Digitális fotórajz)
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése