Howard Rogers
Még sohase láttam igazán az arcát,
mert felhő az arca,ragyogó káprázat a napban.
Ő maga is felhő és erdő a haja,
erdei lomb és széljárta bokor.
Nézd,hogy hintázza gyümölcseit a galagonya:
vérzik,vérzik gyümölcse,mint a kedvesem ajka,ha csókol.
Erdő és bozót a kedvesem haja,a hangja szél,
és későn-nyilt virágok harmatos szemei.
Harmatos őszi virág a szeme,a hangja szél,
mely a galagonyabokrok ágaival incseleg.
Felhő az arca,s a szava szél,mely lelkem fellegeit
kergeti,kergeti napba-árnyba s bennem zúg parttalan.
mert felhő az arca,ragyogó káprázat a napban.
Ő maga is felhő és erdő a haja,
erdei lomb és széljárta bokor.
Nézd,hogy hintázza gyümölcseit a galagonya:
vérzik,vérzik gyümölcse,mint a kedvesem ajka,ha csókol.
Erdő és bozót a kedvesem haja,a hangja szél,
és későn-nyilt virágok harmatos szemei.
Harmatos őszi virág a szeme,a hangja szél,
mely a galagonyabokrok ágaival incseleg.
Felhő az arca,s a szava szél,mely lelkem fellegeit
kergeti,kergeti napba-árnyba s bennem zúg parttalan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése