Mélabús esténk sétál
szivemben egy ér ugrál
a vér lépcsőkön jár
ölelj mindig át, ha felérsz
hosszú utcák sötét ívén
nedves járdák szélén
kirakatok sarkában
látom a neonfények zöldjét
szorítom, húzom kezed
gyere föl, te meg én...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése