Dion-Ruby Baby

Muallim: Csendesség

Csukd be szemed

hisz akkor vagyok

mikor pihen a szív

két dobbanás közt

mikor a ritmus áll

ez a mi világunk

végtelen hullámzó

örök csendesség.

Muallim: ...és csend

És csend

Zuhogott egész éjjel

az órát figyeltem

úgy tűnt, egyszer megállt

és csend.

Zuhogott egész éjjel

a könyveket néztem

egy megbillent csak úgy

és csend.

Zuhogott egész éjjel

arcodra mosoly ült

ahogy megérintettem

és csend.

B. Radó Lili: Új barátság hajnalán

Merengő szemem, ki látóvá teszed,

ki elindítasz utamon, hogy járjak,

ki kiszínezed számomra a nyárnak

sápadt virágát s két karom kitárod,

hogy minden embert magamhoz öleljek:

tudod-e mit teszel velem?

Honnan tudod: a könnyet és a kínt,

ha látó szemmel nézem odakint,

nem fog-e jobban fájni, mint a vakság?

Az úton, melyet lépésem követ,

ismersz-e minden tüskét és követ,

mely megsebez és gátat vet nekem?

Fáradt bimbóját halovány tavasznak

hidegen néztem; ki tudja, a gazdag,

pirosvirágú nyártól hogyan búcsúzom?

Két lankadt karom ujjongón kitárom,

de ha ölelek, ki tudja, mi áron?

Nem Júdás lesz-e, akit szívemre zárok?

Ki bízó kezem nyújtott kezedbe várod,

ismerősnél, rokonnál több: Barátom,

tudod-e mit teszel velem?

NORMAN GREENBAUM Spirit in the sky

Ady Endre - Az én menyasszonyom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,

De elkisérjen egész a síromba.

Álljon elõmbe izzó, forró nyárban:

„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,

Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:

Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:

Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:

Boruljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tûz hogyha általéget:

Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:

Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,

Hozza vissza Õ: legyen Õ az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:

A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kõtáblát és láncot,

Holtig kacagnók a nyüzsgõ világot.

Együtt kacagnánk végsõ búcsút intve,

Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:

„Bûn és szenny az élet,

Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”

Ady Endre: A muszáj Herkules

HERKULES A VÁLASZÚTON -HEGEDŰS LÁSZLÓ FESTMÉNYE

Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:
Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.

Milyen hígfejüek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse, magam megtörnék.

De nyelvelnek, zsibongnak, űznek
S nekihajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.

Szeretném már magam utálni,
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.

Szeretnék fájdalom-esetten
Bujdosni, szökni, sírni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?

Szegény, muszáj Herkules, állom,
Győzöm a harcot bús haraggal
S késik az álmom s a halálom.

Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi,
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.

GÁRDONYI GÉZA: MIKOR ITT VAGY

Mikor itt vagy a szobában

mintha teles-tele volna

rózsával és liliommal,

s körülöttünk zene szólna.

S mikor kimégy a szobából

olyan üres lesz egyszerre,

olyan üres, olyan néma,

mintha én se volnék benne.

DSIDA JENŐ: KICSI RÓZSA

Ha nagyon egyedül vagy, kicsi rózsa,

s végtelen éjjel ködharmata hull,

én mellédsimulok hangtalanul.

Ha árvaságod szívet-facsaró,

csak szólnod kell és támaszod leszek,

élő, egyszerű rózsafakaró.

Ha síró, szellemjáró éjfelen

végigszáguld a szél zúgva, seperve,

eldughatod az arcod kebelemre.

Ha babonázva arcodba mered

a sápadt, kaján, torzult holdvilág-arc,

elfödöm gyöngéden a szemedet.

Ha fáj, ha üldöz valami titok,

belefújok egy kicsi ezüst sípba:

gondot-űzni tündéreket hívok.

Alkonyatkor a napba bámulunk,

imádkozva, míg eljön a sötét

és álmodjuk az egymás közelét.

S mikor szirmodat sóhajok se tépik,

egy frissharmatú, boldog éjszakán,

ketten, szótlanul felnövünk az égig.

KAFFKA MARGIT:CSEND

Én nem tudok

A csendről, melybe száz forró titok

És jövendő viharok lelke ébred;

Hol nászát üli száz rejtett ígéret.

A csendről, melyre mennydörgés felel,

Idegzett húr most, ó most pattan el,

Vagy fölzengi a nagy harmóniát,

Az életet, az üdvöt, a halált,

Mindegy! Valami jönni, jönni fog!

- - Ily csendről nem tudok.

De ismerem

Hol bús töprengés ág-boga terem,

A csonka mult idétlen hordozóját,

Sok, sok magános, lomha alkonyórát,

Melyből a szótalan, közömbös árnyak

Vád nélkül, halkan a szívemre szállnak,

S a szívnek várni, - várni nincs joga, -

Úgy jő a holnap, ahogy jött a ma,

Míg percre perc születni kénytelen,

- - - E csöndet ismerem.

Rick Nelson "It's Up To You"

Ruelle , Callongu - oil on canvas

Muallim : Csak mondom teee...

Nem kérdés előttem, barátom vagy

nem kérdés, tudom olyan vagy nekem

mint másnak, sosem lehettél ilyen

valami megváltozott, valami más lett

édem, olyan világ lett, keresem a nyomod

olyan világ lett, rovom az utcákat érted

ugye tudod, hogy a barátnőm, vagy mi?

ó, ez a nyár engem megzavart, napfoltok

vagy a hold miatt, ugye te nem érzed

nem erőszak, mindezt csak mondom, teee...

Barátom vagy- digitális applikáció

( you are my friend )

Muallim : Olyan kívánom

Hogy száll, ereszkedik rám

kis fehér, százpihe lebben

arcomra engedem, cirógass

becsukom, többet lássak

mi még rejtett, lágy volt

egyszerre szóljon, ne hagyd

arcok, kezek tánca, érintőn

olyan álom, olyan kívánom..

Still life