Arthur Rimbaud: Érzés

Megyek majd - rámborul kék nyári alkonyat -

szilándó búza közt, a fű sarját taposva.

Álmodom. Esti hűs frissíti talpamat,

födetlen üstököm szelek hulláma mossa.

Így megyek - gondolat és cél nélkül, vakon,

de lelkem végtelen szerelem járja mélyen -

így megyek, vad cigány, úttalan utakon,

boldogan, mintha csak egy asszony járna vélem.

KARDOS LÁSZLÓ FORDÍTÁSA