Egy éjjel, hogy egy iszonyú zsidólány
feküdt mellettem, mint egy holttetem,
az olcsó testen, a halálos órán
őt láttam én, szomorú végzetem.
A teste ősi fönség és szilajság,
a szeme éles, és a kegye kard.
Viseli haja illatos sisakját,
amely mindig bűvös körébe tart.
Ó hogy csókolnám testedet, te gyöngéd,
hűs lábadtól hajadig furcsa kéjjel
pergetném a csók izzó drágagyöngyét.
Csak megrebbenne egyszer büszke pillád,
dacos királynő, és könny öntené el
vakítva villogó, merev pupillád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése