Tavasz van, virít a kert,zsong az élet
az estét, a tegnapot,a tőled-nekem szépet
kezemben szorítom, nem engedem,
nagy levegőt veszek, a nap ragyog, ezernyi hang apró neszek
kicsi gödröt ások, elültetem, meglocsolom
borulj virágba, nagy rózsafába, égő szirom légy ajkamon
hajts ki szépem hajts ki, tavaszi nap süssön
szívem becéz, gyökered ereszd,viríts így nekem örökkön
Meg ha bejössz a városba, szűk lépcsők kopott alján
fehérre meszelt falak, felfutó most-kihajtott ágainál
várom, megfogja valaki a vállam, riadva ábrándból
kései lelkem most-dobbanó eleven alakjából
lassan pillantva szemembe, nézzen annyi év mostoha
kigörgetett, összetöredezett, érdes sorsszikláira
tenyeremen megszakadt elágazó életvonalaimat
újra összehozza, tenyerembe tenyerét belerakja...
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése