Halk suttogás, édes vallomás- Szerelem,
Izzó parázs lett szívemen.
Egy szó, mely vérvörös rúzs ajkamon,
Forró lehellet, száz regét elzengett, ősi hatalom
Világok dőltek, borultak lábához,
-miért ne omlanánk Mi, kedvesem "Ez" oltárhoz ?
Ezt én most szádra festem,
testedre csókkal égetem,
karommal hevítem szüntelen.
Lángolj velem, súgd vissza nekem
-Édesem Te! "Szerelem"
Zuhanunk mélység vesztébe
Nem baj, őrülten, veszetten
Csillagok elhagynak
az Űr, mi most úgy hallgat
egybekel a gondolat, a test
ez nekünk a vég és a kezdet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése