Villamos csikorgott, egykor
a sarkon állt meg vele
az ablakból látta, nézem
pillanat műve
és a Duna nem folyt messze
felléptem ifjún, könnyen
a padra leültem
egészen vele szemben
csak néztem
és a Duna nem folyt messze
remegett térdem
meztelen combjához
kamaszul hozzáértem
megmozzant köztem
és a Duna nem folyt messze
nem mertem mondani
hogy szép vagy édes
kezemmel az üvegre írtam
valami értelmetlent
és a Duna nem folyt messze
Csöngetett a villamos
megálló következett
felállt némán
combját lábam közé tette
és a Duna nem folyt messze
Villamos csikorgott, egykor
a sarkon állt meg vele
az ablakból láttam, nézett
pillanat műve
és a Duna nem folyt messze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése