szemed, kiáltanám
elvarázsolt táj
melengess tovább
átnézek, nyíló ablak
szürkéből napfénybe
nézzél sugárzón
érezzem gondolatod
lássam a csodát
mi ketten odaát
szárnyakon úszunk
égi nyolcast írunk
míg este fészkünkbe visz
jaj még ne csukd le
elvesznék, könnyeimben
tenger zúgna fölöttem
nézzél kívánón, törjön be
hálónkba remegő izgalom
forgószéllel , lüktetéssel
pilláid elernyednek
zuhanjunk, elgyengülve
végtelen időnkbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése