Õsz hegedûl
Szünetlenûl
A tájon
S ont monoton
Bút konokon
És fájón...
S én csüggeteg
Halvány beteg,
Mig éjfél
Zeng, csak sirok,
S elém a sok
Tûnt kéj kél...
Oh, múlni már,
Õsz! húllni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél...
Tóth Árpád
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése